A mocival lényegesen gyorsabban haladunk, tekintve hogy már állati sebességgel vagy képes hajtani magad, miközben lelkesen üvöltöd, hogy HURRÁÁÁÁÁÁÁÁ! :-)))
De ezzel meg az a bajom, hogy ha leszállsz róla, és a babakocsi alja már meg van tömve, ezt a járgányt a tolókarra kell tennem keresztbe, gyakorlatilag a saját kezemre.
Van bajom, ezer.

Mindennap ballagunk Veled. Nem keveset, sokat!
Apa még mindig szállodázik - reméljük már nem sokáig -, ezért amikor éjjel dolgozik és reggel beesik az ajtón, szunyálni szeretne, de Te általában az ajtó nyitásra felugrassz és boldogan ugrálva köszöntöd:-) Ritkán sikerül beosonnia észrevétlenül. Igy a szunyálás helyett megcsinálja a reggeli kakaódat (ezt 19 hónapos korod óta kapod, fele tej-fele víz, pici tápszer és kakaó keveréke), Te kiadod az utasítást, hogy Shrek, Szisza (értsd Garfield a macska), vagy Elmo..., feltornyozod a tőlem is elkopzott párnákat az ágyunkon, hanyatt dőlsz boldogan nyögve (magad mellett természetesen az egész állatállományod, cumigyűjteményed, amit ki kell veled együtt nyalábolni az ágyból), majd a mesefilmed közben beszűröd. Délelőtt hagysz ezt-azt csinálni, majd általában apa a szerencsés aki mehet veled sétapápá.
Egy utca kb. fél óra, mivel minden bogár, virág, és egyéb iszonyú érdekes, és nem vagy képes elszakadni tőle. Nem viccelek, 3 utcát másfél óra alatt tettem meg veled 2 héttel ezelőtt.
Agyvérzés közeli állapotban voltam, mert még leülni sem tudtam, csak támaszkodtam a babakocsin és igyekeztem mély levegőket véve nyugodni.
Én, aki amúgy is azon veszem észre magam ha megyek, hogy lihegek és kifulladtam, egyhelyben kell álljak órákig veled...
Ez a gyerek projekt egyik legnehezebb része nekem :-)

Több, mint 2 hónap telt el Mirr-Murr, amióta nem írtam egy sort sem a memoárodba...
Sorry. Ennek ezer oka van, de leginkább az, hogy elpörögtek az események körülöttünk.
Fotózgattam én, meg minden, de egyszerűen felapróztam kicsit magam.
Úgy voltam vele amúgy - megint nagyképűen:-) -, hogy emlékezni fogok mindenre... hát persze...
Mina! Mindennap okosabb lettél ezidő alatt! Ez nem közhely, üres frázis... nem!
MINDENNAP!
Döbbenetes volt és most is az, hogy nem tudom nyomonkövetni a fejlődésedet.
Megpróbálok visszaidézni pár gondolatot, és most megígérem sokkal szorgalmasabban, rendszeresebben fogok könyvelni mindent:-)
Egyébként, nagyon köszönjük ezúton is a sok aggódó emailt, amit olyan emberektől kaptunk, akikről nem is tudtuk, hogy hiányozni fogsz nekik, és reklamálták a sztorikat:-)
Ráadásul ezek közül 4-en - szemfüles módon - észrevették a jobb felső sarokban lévő lehetőséget és már munkatársaink is lettek a történetben.
A Lyoness megváltoztatta az életünket, ez az egyik oka az elmaradásomnak is.
(A fotó 19 hónaposan készült Rólad)

Nem mondok semmi újat azzal, hogy egy nagy fehér Nyuszi Úr az életed szerelme.
Nélküle nem mozdulsz sehova, a bánatodat neki zokogod el, az Ő illatát vágyod a legjobban, az elalvás sem megy nélküle. Talán ezért is lett nagy kedvencünk Big Buck Bunny:-)
Apa és én sírva nevetünk rajta újra és újra, Te pedig nem egészen érted mi olyan marha vicces ezen tulajdonképpen... :-))

Big Buck Bunny from Blender Foundation on Vimeo.

Többen reklamálták, hogy miért mindig csak apa?
Nesze, nektek!:-)
Amúgy meg azért, mert rólam soha senki nem csinál képeket - valamiért -:-) Talán, mert utálom ha fényképeznek.
A kamera másik felén szeretek állni, hiszen ezt is tanultam.
Meg úgy érzem, nekem kell dokumentálni mások életét, az enyém számomra fontos inkább.
És általában abból csak baj van, ha magamról írok:-)
Igazából persze Neked szeretném megmutatni a sorozatunkat.
A TÜKRÖM VAGY.
Mindent, amit magamban eddig nem vettem észre, mutatod.
Például, nem bírom elviselni ha valaki nem azonnal érti meg amit mondok, bepörgök.
Na, ha valaki bepörög ettől, az TE vagy! Egymás agyára megyünk lassan:-) Megmutatod nekem milyen hülye elvárás ez másokkal szemben.
Azonkivül átvetted a beszédem stílusát, de még a parázna röhögésemét is:-)
Másféléves kis turbó skorpió...

Hogyan magyaráznád meg az "apa" szót egy idegennek?
Egyszerűen felütöd az értelmező szótárat ahol ennél a bejegyzésnél Dick Hoyt képe szerepel...
Mindenképpen elakartam mesélni Neked ezt drágám...

Ez a történet egy ausztrál férfiról szól, aki az "Ironman" = Vasember versenyen vett részt a fiával, aki agyparalízissel született, s azt javasolták akkor neki, adja intézetbe.

A férfi nem látta a fia betegségét, mint egy akadályt, keményen edzett - a fiával együtt - éveken át, míg elérkezett a próba ideje. A kb. 60 éves ausztrál férfi benevezett a fiával együtt az Ironman-re.
Ez a megmérettetés erős embereknek való... Emberek nagy győzni akarással, igazán erős elhatározással. Befejezni az Ironman-t tényleg emberfeletti.

A megmérettetés 3 részből áll és szinte mindig hajnalban kezdődik:

1. Úszás tengerben vagy tóban, kb. 4 km-es szakaszon (a reggeli hidegben)
2. Az úszás befejezése után biciklire ülni, letekerni mintegy 180 km-t megszakítás nélkül, hegynek fel és le.
3. A kerékpározás után jön a maraton, 42.5 km, ami testileg, de főleg lelkileg egy rettenetesen nehéz próba.
A világbajnokok kb. 8 óra 15 perc alatt fejezik be. Egy mexikói, a tavalyi résztvevők között az elsö Ironman-jét 12 óra 8 perc alatt fejezte be.

Az ausztrál, aki ennek a történetnek a főhőse, hihetetlen, de mintegy 17 óra alatt fejezte be. Az autópályák, pályák stb. normálisan nincsenek lezárva a helyiektől, az élet zajlik tovább, de ezt a próbát látván, és tudván, hogy kik a résztvevők, lezártak mindent a megmérettetés befejezéséig, éjszakába nyúlva.

A legszebb és a legmeglepőbb ebben az emberben - és mind, aki ilyen jellegű rendezvényen vesz részt -, hogy sokkal erősebb mentálisan, mint fizikailag. Sikerült befejeznie a fiával, ami igazán motiváló és nagyszerű.

Szeretném ezt a nagy ajándékot megosztani veled, mert egy olyan videó, ami tényleg megdöbbentő.
Sokat tanulhatunk belőle a nehézségek legyőzéséről és a sport iránti szeretetről.

A videó címe "CAN" (tudok)..... Mindegy, hogy sportoló leszel-e, vagy sem. Nagyra fogod értékelni ezt a videót.

Imádsz öltözködni-pózolni, igazi csaj vagy.
A tükör előtt illegeted magad folyton.
Mindenkinek a cipőjébe belebújsz és abban síelsz egy darabig:-)
Az új ruhákért teljesen odavagy.
Van, hogy már Te válogatod ki mit szeretnél felvenni.
18 hónaposan 81,5 cm és 10,50 kg vagy.
Gyakorlatilag mindent eszel-iszol.
Nagy kísérletező és felfedező vagy Mirr-Murr :-)

Be nem áll a szád, figurázol a pofiddal, szóval egésznap röhögtetsz, mintha kötelező lenne.
(Na, azért tudsz dinka is lenni, mielőtt elszáll magadtól az agyad, ahogy apádnak szokott, ha dicsérgetem:-))

A moci.
Hozzá van nőve a fenekedhez :-)
Megkaptad a 18 hónapos korban adandó oltásodat...
Apa éjszakás volt, így sikerült 10 perc késéssel érnünk az orvoshoz délelőtt.
Ez már ment volna haza vagy valami baja volt, mert most cseppet sem volt kedves Veled.
Túl akart lenni Rajtad, mert szinte barátkozás nélkül Neked esett.
"Fogja le, fektesse le, szorítsa le, fogja a feje fölé a kezét, fordítsa meg, szorítsa magához..."
Brrrhhhhh!
Fém kanál a torkodra, sztetoszkóp - jó hidegen - előlről-hátulról, fekve kifeszítés, hogy a lágyékodat, hasidat megnyomkodja, majd a dzsiudzsicu lefogás, hogy beszúrja a combodba a cuccot:-(
Én nem akarok többé orvoshoz menni Veled! :-(
Sorry...sorry me.