Töredelmesen bevallom Neked, annyira felgyorsult a fejlődésed, hogy nem tudom nyomon követni. Már nem tudom mi fontos és mi kevésbé az. Ezért inkább figyelgettelek és hosszú ideig nem írtam ide.
Az a helyzet, hogy nem számítottam ilyen mértékű változásra.
Szinte az egyik pillanatról a másikra kezdtél el MINDENT beszélni, magyarul és angolul is.
Összefogott lett mindentéren a mozgásod.
A humorod az enyémre hajaz. Cinikus vagy és tömör.
Ha valaki bebüffent az éterbe vagy valami elhagyja a testét hangosan, Te csak ráröhögsz és belemondod az arcába:
SHREK!
Ha nőnemű lényről van szó, akkor: PRINCESS FIONA.
A reklámokból kikapsz egy-egy szót, amit aztán a legváratlanabb pillanatokban szólsz be:-)
Ilyen például a ROBITUSZIN vagy a ACTIVIA.
Volt, hogy az esti szertartás végén, miután hanyatt fekve kiszűrted a tápszeredet, kómásan hajtogattad nekem mosolyogva.
(A Robituszinról felteszek egy videót, hogy lásd:-))
November-December-Január.
Egészségileg pocsék hónapok, felváltva vagy mindannyian dögrováson.
Te és én elkaptuk a köhögős kórságot, karácsonytól mind a mai napig hurutosan köhögünk.
Pedig kezdtük a Stodal sziruppal (nem voltam hajlandó Rhinathiolt adni neked megint, pedig az orvos mindig azt erőlteti), aztán kinyomoztam, hogy mégjobb a Hedelix - ami borostyán levélből készül, és ez adható 2 éves kor alatt, nem úgy mint a Rhinathiol(!) -, majd amikor ez is kiürült, jött Dr.Theiss Lándzsás útifű szirupja. Emellett méz töményen, és folyamatosan mézes-citromos tea.
Nagggyon unom, hogy ilyen sokáig tart.
Többször voltál lázas, de már egészen edzett vagyok, nem pánikolok, sőt képes vagyok kivárni mi lesz a végkifejlet.
Rájöttem, hogy a láz tényleg hasznos, mert kidolgozza a vírust vagy baktériumokat.
A Panadol lázcsillapítóról átálltam a Nurofenre. Tényleg klasszisokkal jobb és europaszerte ezt használják.
Klassz kis csapongás lett ez mi?
Na, nem baj, legalább elkezdtem az elképesztő kalandunkat lejegyzetelni neked újra:-)

Ezen a filmen sírunk-nevetünk apukáddal ezidőtájt... :-) Tudod, mindenkinek vannak kedvenc filmei, a miénk most ez.

Neki szoktál indulni vásárolni.
Itt éppen az én csizmámba bújtál bele - menetiránynak háttal -, ami neked épp csak a derekadig ér.
A kezedbe vettél egy kis szütyőt, és talpig mandarinos bodyban közölted, hogy:
"- Amina elmegy a busszal. Amina elmegy a shopping..."
Hát jó...

Az egyik olyan játék, amin zokogva röhögtünk folyton.
Elbújtál, vagy egyikünk elbújtatott.
Keresésre indultunk, persze folyamatosan, hangosan kérdezgettük:
- Hol van Amina? Az ágy alá bújt? Vagy a fürdőszobában van?
Minden egyes kérdésre hangosan válaszolgattál a rejtekhelyedről :-))
Ezt hallottuk:
- Nem!
- Itt!
- Ott!
- Itt vagyok! :-)
Nagyon nehéz volt megtalálni :-))

Mindenben segíteni akartál.
Együtt készítettük a pancsivizet, a reggeli kávémat, ami csak eszedbejutott.
Egyre több dologgal bízhattalak meg, és Te boldogan végrehajtottad a feladatokat :-)

Ez volt az első csizma amit imádtál fel-le húzgálni és ha csak pelenkában voltál, akkor is sokszor rajtad volt :-)
Hol rendesen, hol kacsalábon, mint itt is, koszos macskám :-)

Újra meglátogattuk a macikat.
Hosszú ideig barátkoztunk velük.
Oldalt, ahol kevésbé járnak a népek, leguggoltunk és úgy... magyar módra elkezdtük falatozni a Nóri által sütött isteni fasírtot, friss kiflivel, uborkával :-)
Persze, hogy - szószerint - a föld alól jöttek a jószimatú medvék a kerítéshez, ahol mindjárt egy kerekedett egy össznépi heppening.
Együtt falatoztuk a madárlátta hazait.
Sokáig nem vettük észre, hogy mögöttünk, az erdészházra emlékeztető takaros helyről figyel bennünket egy férfi - aki mellesleg éppen rőzsét égetett az udvaron -.
Odasétált hozzánk és megköszönte, hogy ilyen sok időt szántunk a mackóira, és beszélgettünk hozzájuk, etettük őket.
Kiderült, hogy Ő hozta be az országba valamennyi ott élő macit, és többükkel filmeket is forgattak.
Igazi forma volt ez a hapsi. A nyakában - elpusztult - medvéi karmai díszelegtek.
Mondanám, hogy Ő már nem igazán ember, inkább az állatok között érzi jól magát és szinte Maugliként éli az életét ösztönösen. Sokat mesélt nekünk az állatairól, akiket imádattal vesz körül.
Sajnos..., mint ebben az országban oly sok mindent, ezt a helyet sem kímélte a rosszindulat és költöznie kell a macikkal együtt. Nem sokáig lesz már Veresegyházán ez a szép kis farm...
Nagyon együttérzek Vele, és remélem, hogy megtalálja a helyét és biztonságban tudhatja végre a testvérként szeretett állatait:-(
Kattints rám, ha kiváncsi vagy MACIPAPÁRA, akiről meséltem Neked!

A szirén éneketekkel teljesen levesztek a lábamról :-)
A fürdőszobákból nőnek ki a nagy énekesek... :-)

Egyre inkább kislány voltál, már nem igazán baba.
Ez különösen akkor vált világossá, amikor RebikÁval és Botival voltál együtt.
(Unokahúg (15hó), és unokaöccs (10hó))
A babapocakod..., mintha kezdett volna eltűnni.
A mozgásod, futásod teljesen koordináltnak hatott.
Élvezettel utánoztál bennünket és a környezetünkben élő embereket, állatokat:-)
A kétlépcsős utasításokat is értetted, teljesítetted. Angolul és magyarul egyaránt.
(Pl. Menj be a fürdőszobába és tedd a mosógépbe a harisnyádat kérlek)
Mániákus rendrakó voltál egyébként. Glédában kellett állnia a dolgoknak - ha olyanod volt -:-)
A hajamat is igazgattad folyton, hogy ne lógjon a szemembe.
Természetesen a zene bolondja voltál - mint a hasonlókorú gyerekek -. Denszing és a tárgyakkal való hangutánzás ment a ritmusra.
Már simán felmásztál - sőt felálltál egy székre - és arról biztonságosan le is jöttél.
Vettünk neked cipelhető fellépőt, ami székként is funkcionált. Ezzel aztán a kézmosástól a könyv leböngészésééig mindent önállóan akartál végezni.
Az öltözködésben már hónapok óta aktívan résztvettél - nadrág egyedül fel-le húzása, a fejeden keresztül lehúztad a pólókat, zoknikat fel-le húztad, a cipőbe is bebújtál, néha kacsalábasan, de csináltad:-) -.
A képeskönyveidet kivülről fújtad, egyre bővült a szókincsed, rokonértelmű - szinoníma - szavakkal magyaráztad ki magad ha nem értettük amit mondani akarsz.
Szabályos történeteket játszottál el magadban, vagy nekünk. Kitaláltál sztorikat és elmutogattad, magyaráztad.
Pl. a derekadra kötöttél vagy erősítgettél egy konyharuhát, elém álltál és azt kérdezted:
- Anya! Kérsz kávét?! ....(?!).... Naaaa! Lécci, kérsz kávét! - és ha megrendeltem csináltad a képzeletbeli feketémet és hoztad, hogy igyam meg:-)
Hamarosan ez Capuccinóra változott valami oknál fogva:-)
Csodálatos módokon tudtad kifejezni a szeretetedet, ragaszkodásodat!
Ölelgettél, hajtogattad, hogy szeretsz, bújtál mint egy kis macska:-)
Sokkal könnyebb lett veled az élet, mint mondjuk fél évvel azelőtt!
Igazi barátnőm voltál már! Örömmel segítettél mindenben, boldogan Tv-tél velem, ha mondjuk fetrengeni volt kedvem, együtt ettünk, nem kellett kétségbeesnem ha otthon felejtettük a cumisüvegedet, vettem neked egy szívószálas vagy palackos üdítőt és simán kiittad belőle.
Nagyon de nagyon kellett már vigyáznom a számra!
Egyszer ráordítottam egy kutyára az utcán, aki teljesen közeljött és nem volt barátságos, hogy TAKARODJ!
Ezt persze alaposan ki kellett beszélnem veled, hogy mi volt ez a jelenet, mert amig csak birtad szusszal, kérdeztél róla.
Azóta többször - különböző körülmények között - hallottam vissza ezt a szót!
Pl. a gumicsizmádat akartad felhúzni, begurultál, és artikulálatlan hangon üvöltötted:
- Takarooooodj a csizma!
De volt már - Takaroooodj a cumi!- is.
Először vicces, aztán kétségbeejtő, hogy ilyeneket és hasonló szavakat is megjegyzel és használod is őket...

Nem lehet zongorázni sem a különbséget.
1 év alatt, folyamatos meló volt, hogy hozzászokjunk az állandóan változó lényedhez.
Ez azért szép különösen, mert én magam is folyamatosan változtam ezidő alatt.
Szinte kicserélődtem.
Azt kellett megértenem, hogy a szülés, életem legnagyobb "beavatása" volt.
Talán ezért tartottam a gyerekvállalástól többek között ennyire..., mert éreztem, hogy kicserélődök tőle teljesen.
Hogy már soha többé nem leszek az a csaj, aki voltam. Hogy már valakinek az anyja, példaképe, mindene leszek. A szülés misztériuma megváltoztatott, átalakított.
Bár még ma is elmennék illegálpartykra - sőt el is fogok:-) -, de MÁS lettem általad.
Az elmúlt egy évem - édesapád nagy-nagy támogatásával - arról is szólt, hogy olyan tanfolyamokra és beavatásokra jártam, ahol a lelkemet erősítettem. Ahol "én" és a '"felettes énem" végre találkozott. Hosszú utat tettem meg. Nagyon hosszút.
Azt hiszem rajzolódik szépen a VAGYOK.
Itt voltam tanfolyamokon Ayshanál.
8-as és 3-as, valamint egyéni közvetítéseken jártam.
Diapozitív stresszoldásokon és kineziológiai oldásokon vettem részt.
A kineziológiai oldások egyik sorozata, veled a pocakomban történt :-)
Sosem fogom elfelejteni az érzéseket...
8 hónapos voltál, én pedig cipeltelek a nagy hasamban. Aludtál odabent a fészekben.
Az oldás olyan pozitív hatással volt Rád is, hogy éreztem az örömtáncodat:-)
Boldog voltál és én is. A szülés utáni nehéz időszak engem nagyon próbára tett. És azt hiszem a szellemi vezetőim is váltották egymást, mert energetikailag és mentálisan a pokol bugyrait kellett megjárnom ahhoz, hogy felemelkedhessek.
Hogy valaki más legyek. Olyan valaki, aki képes a szellemi és érzelmi egyensúlyodat elősegíteni.
Holisztikus módszerekkel gyógyítgatlak és nagy gondot fordítok arra, hogy egy szabad lélek légy, aki megélheti önmagát.
Szeretnék a barátnőd maradni örökké...